A gyermekek különféle módokon reagálhatnak a stresszhelyzetekre, vannak, akik fokozott ragaszkodással, szorongással vagy visszahúzódással reagálnak, mások mérgesen, dühösen, zavartan vagy éppen regresszív viselkedéssel fejezhetik ki szorongásukat (pl. ágyba vizeléssel).
Ha ilyen megváltozott viselkedést észlelünk a gyerekünkön, lépjük fel támogatóan, hallgassuk meg a gondjaikat, félelmeiket, legyünk nagyon figyelmesek és fejezzük ki feléjük a szeretetünket.
A gyerekeknek ezekben a nehéz időkben szükségük van a felnőttek szeretetére és támogatására. Szánjunk rájuk több időt és figyelmet, mindig figyelmesen hallgassuk végig őket, beszéljünk velük kedvesen, finoman, hogy biztonságban érezzék magukat.
Ha lehetséges, találjunk nekik lehetőséget játékra és kikapcsolódásra.
Nagyon fontos, hogy legyenek minél többet a szüleikkel, a családjukkal, és hogyha megoldható, ne válasszuk szét a gyerekeket azoktól, akikkel együtt élnek. Ha a szeparáció mégis elkerülhetetlen (pl. kórházba kerülés), teremtsük meg a rendszeres kapcsolattartás lehetőségét (pl. telefonon keresztül) és fokozottan figyeljünk a megnyugtatásunkra.
Fontos a megszokott napirend betartása is, amennyire csak lehetséges, vagy akár a gyerekek bevonásával új rutinok létrehozása a megváltozott helyzetre való tekintettel, amelyek tartalmazzák mind az iskolai munkát, tanulást, ugyanakkor a játékra, kikapcsolódásra és pihenésre szánt időt is.
Ismertessük velük életkoruknak megfelelően a tényeket, magyarázzuk el nekik a jelenlegi helyzetet, és azt is tanítsuk meg nekik, hogyan tudják minimalizálni a fertőzés veszélyét, természetesen mindezt olyan szavakkal, kifejezésekkel, amelyek segítik a megértésüket. Ebbe az is beletartozik, hogy nem rejtjük el előlük annak a lehetőségét sem, hogy valamelyik családtagjuk vagy ők maguk esetleg betegek lesznek, és az is elképzelhető, hogy kórházba kell menniük azért, hogy az orvosok segítségével jobban legyenek.
Forrás: WHO, Helping children cope with stress
