WHO

2020 március 12

Dokumentum letöltése PDF formátumban


2020 januárjában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az új koronavírus járványt nemzetközi méretű népegészségügyi vészhelyzetté nyilvánította. A WHO szerint nagy a kockázata annak, hogy a 2019-es koronavírus betegség (COVID-19) más országokban is elterjed az egész világon. 2020 márciusában a WHO úgy ítélte meg, hogy a COVID-19 világjárványként jellemezhető.
A WHO és a világ népegészségügyi hatóságai azért tevékenykednek, hogy féken tartsák a COVID-19 járványt. Ugyanakkor, egy ilyen válság időszak stresszt generál a népességben. A WHO Mentálhigiénés és Kábítószerellenes Osztálya a következő mentálhigiénés megfontolásokat hozta nyilvánosságra különböző csoportoknak címezve annak érdekében, hogy támogassa a mentális és a pszichoszociális jóllétet a COVID-19 járvány idején.

Általános népesség

  1. A COVID-19 több ország embereit érintette és fogja valószínűleg érinteni számos földrajzi területen. Nem hozható kapcsolatba semmilyen etnikummal vagy nemzetiséggel. Mutassunk empátiát minden érintett iránt, éljenek bárhol, vagy származzanak bárhonnan. A Covid-19 betegségben érintett emberek nem tettek semmi rosszat, megérdemlik támogatásunkat, együttérzésünket és kedvességünket.
  2. Ne hívjuk a betegségben szenvedőket úgy, hogy „a COVID-19-es esetek”, „az áldozatok”, „a COVID 19-es családok” vagy „a betegek”. Ők olyan emberek, akik „elkapták a COVID-19-et”, „kezelést kapnak a COVID-19 miatt”, „gyógyulnak a COVID-19-ből” és miután kigyógyultak a COVID-19-ből tovább folytatódik az életük a munkával, a családdal és a szeretteikkel. Fontos, hogy különválasszuk az egyént, ne azonosítsuk a COVID-19-es betegséggel, hogy csökkentsük a stigmatizálást.
  3. Csak minimális mértékben nézzünk, olvassunk vagy hallgassunk olyan híreket, melyek aggodalommal vagy stresszel töltenek el minket; csak megbízható forrásokból szerezzünk be információkat és elsősorban abból a célból, hogy gyakorlati lépéseket tehessünk terveink elkészítésére és saját magunk, illetve szeretteink védelmére. A friss információkat meghatározott időpontokban, a nap során egyszer-kétszer szerezzük meg. A járványról szóló hírek hirtelen, szinte állandó áradata bárkiben aggodalmat kelthet. Gyűjtse a tényeket, ne a pletykákat vagy a hamis információkat. Szerezzen be információkat rendszeres időközönként a WHO website oldalról és a helyi egészségügyi hatósági platformokról, hogy meg tudja különböztetni a tényeket a pletykáktól. A tények segíthetnek a félelmek minimális szintre szorításában.
  4. Védjük magunkat és támogassunk másokat. A szükség esetén másoknak nyújtott segítség előnyösen érinti azt is, aki a támogatást kapja, és azt is, aki adja. Például érdeklődjünk telefonon a szomszédainknál vagy másoknál, akik a környezetünkben laknak, hogy nincs-e szükségük valamilyen rendkívüli segítségre. Ha egy közösségként összefogunk, akkor létrejöhet a szolidaritás, melynek köszönhetően együtt tudjuk felvenni a harcot a Covid-19 betegséggel szemben.
  5. Találjunk lehetőséget arra, hogy hangsúlyozzunk pozitív és reményt keltő történeteket, hogy pozitívan kiemeljünk olyan helyi embereket, akik megtapasztalták a COVID-19 betegséget. Terjesszük például azok történeteit, akik meggyógyultak, vagy segítettek egy szerettükön, és hajlandóak megosztani tapasztalataikat.
  6. Fejezzük ki tiszteletünket közösségünkön belüli gondozók és egészségügyi dolgozók iránt, akik támogatják a COVID-19 betegséggel érintetteket. Ismerjük el, hogy milyen fontos szerepet játszanak az életmentésben és szeretteink biztonságában.

Egészségügyi dolgozók

  1. Az egészségügyi dolgozókat érő nyomást valószínűleg Ön is tapasztalta már saját magán és számos egészségügyi dolgozó munkatársán. Teljesen normális, ha valaki így érzi magát a jelenlegi helyzetben. A stressz és az ahhoz kapcsolódó érzések egyáltalán nem azt tükrözik, hogy Ön nem képes elvégezni a munkáját, vagy hogy gyenge. A mentálhigiéné és a pszichoszociális jóllét kezelése ezekben az időkben legalább annyira fontos, mint fizikai egészségünk megőrzése.
  2. Fontos, hogy vigyázzunk magunkra ezekben az időkben. Próbáljunk ki és használjunk a helyzet kezelésében segítséget nyújtó stratégiákat, például biztosítsunk magunknak elegendő pihenést és szünetet munkavégzés közben vagy a műszakok között, együnk elegendő és egészséges ételeket, végezzünk fizikai mozgást, és maradjunk kapcsolatban családunkkal és barátainkkal. Kerüljük a nem segítő stratégiákat, például a dohányzást, az alkoholt vagy más szereket. Hosszú távon ezek rosszabbra fordíthatják mentális és fizikai jóllétünket. A jelenlegi felállás egyedi és példátlan számos dolgozó számára különösen, ha még soha nem vettek részt haszonló ellenlépésekben. Ugyanakkor, ha olyan stresszkezelési stratégiákat használunk, melyek számunkra a múltban már beváltak, most is előnyünkre válhat. Valószínűleg mindenki maga tudja legjobban, hogy mi az, ami számára a legjobb stressz-levezetést jelenti, mert fontos, hogy lelkileg is karbantartsuk magunkat. Ez most nem sprintfutás, hanem maraton.
  3. Sajnos elképzelhető, hogy néhány egészségügyi dolgozó azt fogja tapasztalni, hogy őket kerüli a család és a közösség a stigma vagy a félelem miatt. Ez a már önmagában is kihívást jelentő helyzetet nagyban megnehezíti. Lehetőség szerint maradjunk kapcsolatban szeretteinkkel akár digitális úton, mely szintén egyfajta módja a kapcsolattartásnak. Támogatásért forduljunk munkatársainkhoz, vezetőnkhöz, vagy más olyan személyhez, akiben bízunk – munkatársaink valószínűleg hasonló módon élik meg a társasági élet hiányát.
  4. Találjuk meg az üzenetek átadásának érthető módját az intellektuális, kognitív és pszicho-szociális fogyatékossággal élők felé. Amennyiben valamely egészségügyi létesítményben csoportvezetők vagy vezetők vagyunk, használjunk olyan kommunikációs formákat, melyek nem pusztán leírt információkat közvetítenek.
  5. Tudnunk kell, hogy milyen támogatást kell adnunk a COVID-19-ben érintettek számára, és hogy miként kapcsolhatjuk össze őket a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Ez különösen fontos azok számára, akiknek mentális egészségügyi és pszichoszociális támogatásra van szükségük. A mentális egészségügyi problémák miatti stigma elveszi az emberek kedvét attól, hogy támogatást kérjenek akár a COVID-19, akár mentális egészségügyi problémák esetén. Az mhGAP Humanitarian Intervention Guide klinikai iránymutatásokat tartalmaz a legfontosabb mentálhigiéniai problémák megválaszolását illetően az általános egészségügyi dolgozók gyakorlatában.

Egészségügyi létesítmények csoportvezetői és vezetői

  1. A járvány kezelése során az összes dolgozó védelme a krónikus stresszel és a rossz mentális egészséggel szemben azt jelenti, hogy jobb lehetőségeket kapnak szerepkörük beöltéséhez. Fontos észben tartani, hogy a jelenlegi helyzet nem fog egyik napról a másikra megszűnni, ezért lényeges, foglalkozási körünkben a hosszú távú kapacitásra koncentráljunk, ne pedig sok rövidtávú válságmegoldásra.
  2. Biztosítsunk jó minőségű tájékoztatásokat valamint pontos és friss információkat valamennyi dolgozónk számára. Egyfajta rotációban váltsuk dolgozóinkat a stresszesebb és a kevésbé stresszes feladatkörök között. Hozzuk össze a tapasztalatlan dolgozókat tapasztaltabb munkatársakkal. A kollegialitáson alapuló rendszer segíti a támogatást, a stressz figyelemmel kísérését és erősíti a biztonsági folyamatokat. Tegyük lehetővé, hogy az emberekkel kapcsolatot tartó kollégák párban járhassanak a közösségben. Kezdeményezzük, támogassuk és ellenőrizzük a munka során beiktatott szüneteket. Biztosítsuk a rugalmas munkavégzést azon dolgozóink részére, akiket a válság közvetlenül érint, vagy akik családtagjai stresszes helyzetben vannak. Szánjunk időt arra, hogy munkatársakként szociális támogatást adhassunk egymásnak.
  3. Amennyiben csoportvezető vagy vezető egy egészségügyi létesítményben, biztosítson hozzáférést mentálhigiénés és pszicho-szociális támogató szolgáltatásokhoz, és ismertesse dolgozóival, hogy hol érhetik el ezeket a szolgáltatásokat. A vezetők és a csoportvezetők hasonló, sőt szerepkörükből adódóan esetleg nagyobb stressznek vannak kitéve, mint beosztottjaik. Fontos, hogy a fenti támogatások és stratégiák létezzenek mind a dolgozókra, mind a vezetőkre vonatkozóan, illetve fontos, hogy a vezetők mutassanak példát stresszcsökkentő öngondoskodási stratégiáikban.
  4. Adjunk iránymutatást a járvánnyal szembeni védekezésben résztvevőknek, így az ápolóknak, mentőautó vezetőknek, önkénteseknek, az eseteket azonosító munkatársaknak, a tanároknak, a közösség vezetőinek és a karanténok területén szolgálatot teljesítő dolgozóknak arra vonatkozóan, hogy miként adhatnak alapvető érzelmi és gyakorlati támogatást az érintetteknek a psychological
    first aid
    segítségével.
  5. A sürgős mentálhigiénés és neurológiai panaszokat (pl. delírium, pszichózis, nagyfokú szorongás vagy depresszió) kezeljük sürgősségi vagy általános egészségügyi létesítmények keretein belül. Ezeken a helyszíneken szükség lehet megfelelően képzett és kvalifikált dolgozók bevetésére, ha erre találunk megfelelő időt, és elképzelhető, hogy növelni kell az általános egészségügyi dolgozói kapacitást a mentálhigiénés és pszichoszociális támogatás területén (lásd mhGAP Humanitarian Intervention Guide).
  6. Az egészségügy valamennyi szintjén biztosítanunk kell a létfontosságú általános pszichotróp gyógyszerek rendelkezésre állását. A hosszútávú mentálhigiénés problémákkal élő vagy epilepsziás rohamokat elszenvedő emberek számára biztosítani kell a folyamatos gyógyszerellátást, és el kell kerülni gyógyszerezésük hirtelen félbemaradását.

Gyermekgondozók

  1. Segítsünk a gyerekeknek, hogy pozitív módon kifejezhessék érzéseiket, például a félelmet és a szomorúságot. Minden gyermek máshogy fejezi ki érzéseit. Időnként a kreatív tevékenység, például a játék és a rajz segítheti ezt a folyamatot. A gyerekeken könnyít az, ha kifejezhetik és elmondhatják érzéseiket egy biztonságos és támogató környezetben.
  2. Tartsuk a gyerekeket közel szüleikhez és családjukhoz, ha ezt biztonságosnak ítéljük meg a gyerek szempontjából, és lehetőség szerint ne engedjük, hogy a gyerekek különváljanak az őket gondozó emberektől. Ha egy gyereket külön kell választani elsődleges gondozójától, biztosítsunk megfelelő alternatív gondozást, és hogy egy szociális munkás vagy annak megfelelő szakember folyamatosan kövesse a gyerek helyzetét. Továbbá biztosítani kell, hogy a különválasztás időszakaiban a gyerek rendszeresen kapcsolatba léphessen szüleivel és gondozóival, például napi kétszeri telefonhívás vagy video hívás, vagy más, a gyerek korának megfelelő kommunikáció (pl. közösségi média a gyerek korától függően).
  3. Lehetőség szerint tartsuk fenn korábbi napi rutinunkat, vagy hozzunk létre új rutint különösen olyan esetben, ha a gyerekeknek otthon kell maradniuk. A gyerekeknek biztosítsunk olyan koruknak megfelelő, többek között tanulást célzó tevékenységeket, melyek lekötik őket. Lehetőség szerint ösztönözzük a gyerekeket arra, hogy továbbra is játsszanak és tartsanak kapcsolatot másokkal akár csak a családon belül is olyan időszakokban, amikor ajánlott a társasági élet korlátozása.
  4. A stressz és a válság idején a gyerekek általában több kötődést keresnek, és jobban igénylik szüleiket. Beszéljünk gyermekeinkkel a COVID-19-ről őszintén, koruknak megfelelő módon. Ha a gyerekek aggódnak, a beszélgetés enyhít szorongásukon. A gyerekek figyelik a felnőttek viselkedését és emócióit, és ebből merítenek saját emócióik kezeléséhez a nehéz időkben. További tanácsokat lásd itt

Idősebb felnőttek, gondozók és egészségügyi problémákban szenvedők

  1. Az idősebbek, különösen, ha elkülönítésben vannak, és a kognitív hanyatlást/demenciát mutatók hajlamosabbak a szorongásra, dühre, stresszre, ingerültségre és visszahúzódásra járvány idején/karanténban. Adjunk nekik gyakorlati és érzelmi támogatást az informális hálózatokon (családokon) és az egészségügyi szakembereken keresztül.
  2. Közöljük velük a tényeket arról, hogy mi történik, és adjunk számukra világos tájékoztatást arról, hogy hogyan csökkenthetik a fertőzés kockázatát olyan szavakba öntve, melyeket az idősek akár kognitív problémákkal küzdenek, akár nem, megérthetnek. Ismételjük meg az információkat annyiszor, ahányszor csak szükséges. Az utasításokat közöljük világos, tömör, tiszteletet kifejező és türelmes módon. A tájékoztatást az is segítheti, ha az információt leírjuk, vagy képekben ábrázoljuk. Vonjuk be a családot és más támogató hálózatokat az információ közlésébe, és a megelőző intézkedések elvégzésébe (pl. kézmosás stb.)
  3. Amennyiben Ön valamely betegségben szenved, fontos, hogy rendelkezésére álljon a jelenleg is szedett gyógyszer. Mobilizálja kapcsolatait, hogy szükség esetén segítséget kaphasson.
  4. Készüljön fel és tájékozódjon előre arról, hogy szükség esetén hova fordulhat gyakorlati segítségért, például hogyan hívhat taxit, hogyan rendelhet kiszállított ételt, és hogyan kérhet orvosi segítséget. Bizonyosodjon meg arról, hogy szükséges, rendszeresen szedett gyógyszereiből rendelkezésére áll 2 heti adag.
  5. Tanuljon meg egyszerű fizikai gyakorlatokat, melyeket otthon, a karanténban vagy az elkülönítőben elvégezhet mozgásképességének megtartására és az unalom elűzésére.
  6. Amennyire lehetséges tartsa meg szokásos rutinjait és időbeosztását, vagy segítsen újakat létrehozni az új környezetben. Ezek közé tartozik a rendszeres testedzés, tisztálkodás, napi házimunkák, az éneklés, a festés vagy más tevékenységek. Segítsen másoknak támogatásával, a szomszédokkal való kapcsolattartással és a gyerekek gondozásával, ha ez biztonságos, mivel a korházi dolgozók lehetőségei korlátozottak a COVID-19 elleni harc miatt. Tartson rendszeres kapcsolatot szeretteivel (pl. telefonon vagy más csatornákon).

Elkülönítésben lévő emberek

  1. Maradjon másokkal kapcsolatban, és tartsa fenn kapcsolatrendszerét. Még az elkülönítés során is a lehető legnagyobb mértékben próbálja meg követni napi rutinját, vagy vezessen be új rutinokat. Ha az egészségügyi hatóság azt javasolta, hogy korlátozza fizikai kapcsolatait a járvány megfékezése miatt, kapcsolatban maradhat e-mail, a közösségi média, videokonferenciák vagy telefonhívás útján.
  2. Stresszes időszakokban figyeljen saját szükségleteire és érzéseire. Vegyen részt olyan egészséges tevékenységekben, melyeket élvezetesnek és megnyugtatónak talál. Végezzen rendszeres fizikai mozgást, legyen kialakult alvási rendje, és táplálkozzon egészségesen. Vegye észre a teljes képet! A népegészségügyi szervezetek és a szakértők minden országban azért dolgoznak a járvány témájában, hogy az érintetteket a legjobb ellátásban részesíthessék.
  3. A járványról szóló szinte állandó hírfolyam bárkiben szorongást vagy aggodalmat válthat ki. A friss információkat és a gyakorlati iránymutatásokat keresse a nap előre meghatározott időpontjaiban, tájékozódjon egészségügyi forrásokból és a WHO weboldalán, és ne hallgasson felzaklató pletykákat.

Legyen tájékozott!

Lásd a legfrissebb WHO információkat a COVID-19 terjedéséről: https://www.who.int/emergencies/diseases/novel-coronavirus-2019/situation-reports/

WHO tanácsok és iránymutatások – COVID-19-https://www.who.int/emergencies/diseases/novel-coronavirus-2019 https://www.epi-win.com/

A társadalmi stigma leküzdése:
https://www.epi-win.com/sites/epiwin/files/content/attachments/2020-02-24/COVID19%20Stigma%20Guide%2024022020_1.pdf

Tájékoztató a COVID-19 mentálhigiénés és pszicho-szociális aspektusainak megválaszolásáról
https://interagencystandingcommittee.org/iasc-reference-group-mental-health-and-psychosocial- support-emergency-settings/briefing-note-about